Kedves falusi férgektől

A nótárius kérvén a cancellistát, hogy vezesse oly helyekre, ahol magyar urakat s dámákat láthatna, elvezette őtet az Országházához, Komédiába, a Barátok Templomába; előbeszélli, mit látott.

Elvezetett engem az Országházához, Éppen midőn űle fő rend a Táblához, Iffiúság álla ezeknek hátához, Hozzáfogtak mindjárt az ország dolgához. Mondá: lásd most, főldi!

Raffael macska kálváriája a falusi gazdaságban

Tekintsed ama négy ítélő bírókat, Többieket pedig mint tanácsadókat. Ím azért mutatom, hogy láss magyarokat, Mivel Budán látni óhajtád azokat. Nézd amott összeűlt prokurátorokat, De tudjad, hogy kedves falusi férgektől látsz annyi farkasokat, Rosszabbat, mint embert-evő cigányokat, Incattust esznek ők, esznek actorokat.

• Temető. | Malonyai Dezső: A magyar nép művészete | Kézikönyvtár
• Bélférgek, "kukacok, giliszták" | Budafoki Állatgyógyászati Központ
• Erwin Moser minden mélabútól mentes, izgalmas történetet írt
• Paraziták Jakúciában
• Helminták megelőzése a helminthiasis

Az Országházánál oly jól helyheztetett, Hogy a Táblán végig két szemem nézhetett, De kedves falusi férgektől vehettem itten lélekzetet, Oly nagyon fájt szívem, bánatban reszketett: Mivel kevés mágnás vólt magyar ruhában, Az is már öreg vólt, ki vólt ily gúnyában, Legtöbben valának mind német nadrágban, Nem magok hajokkal, hanem parókában.

Az iffiúságon végigtekintettem, Franciák, ánglusok ezek, én azt véltem, Mind idegen nyelven szóltak, jól ítéltem, Tarkák, tám bolondok: ily gonddal is éltem.

Estve bévezetett a Komédiába, Itten urak, dámák vóltak oly ruhába, Mint akik játszottak s táncoltak scénába; Gondoltam: testvérek, lévén egy gúnyába. Másnap barátoknak mentünk templomába: Úgy tetszett, hogy most is a komédiába Vagyok, mert itten is vóltak oly ruhába, Mint a komédián, tollasba, tarkába.

Mint ott nevetkeztek, itt szintúgy nevettek, Complimentirozást egymás között tettek, Nem oltárra, hanem hátra tekingettek, Dámák, gavallérok egymásra intettek. Dáma magát fejér- s pirosra festette, Sok közzűlök eztet bőlcsen cselekedte: Múmiát [19] mutatott vólna másképp teste.

Mondá: főldim! Feltettem, hogy rajtok én csúfságot tenni Fogok, ha eggyenként fogok velek lenni, A hídra sétálni ha találok menni, De urait elsőbb fogom elővenni.

Ebben hosszasan előbeszéli a nótárius, miképpen csúfolta magok viseletekért minden rendből lévő magyarokat. Módom egyszer lévén, a hídon megálltam, Egy deli iffiút jönni felém láttam, Talpától tetőig őtet hogy vizsgáltam, Maskara köntösét felette csodáltam. Fordított kápájú sarú vólt a lábán, Hátról csat volt varrva mindkettőnek szárán.

Bélférgek, “kukacok, giliszták”

Mint két ujj, oly széles sarkantyú bokáján, Elől vólt hasadék gombokkal plundráján. Kurta vala az ő alsó hacukája, Rövid rojt volt körűl felvarrva reája, Mellyén ki volt vonyva ingének tarája, Egy kis csat volt ezen, ánglusnak munkája. Csigásan a haja volt felfodorítva, Egy font hajpor vala copfjába szorítva, Mely is pántlikával vala béborítva, Úgy tetszett, szalám van hátára hagyítva.

Megesküdtem volna, hogy vagyon golyvája, Ha ez nem: lesz mégis valami hibája, Gondoltam: torkának van tán anginája, Vagy keléssel tele van nyaka csigája. Mert hogy tekíntettem ennek a nyakára, Egy asztal-keszkenőt borított ő arra, Háromszor keríté ennek a hátára A nyakravalóját, mint egy garmadára.

Mert tudom: a kedves falusi férgektől csat csak azért van lábán, Hogy két szíj ezekről nyúljék lába szárán, Lábait kötélhez csatolják szaporán, Szent Istvány tornyán is táncolhat azután. Mondá: Te gazember!

Akarod: mutassam, hogy csak estvélig élsz? Avagy olyan érjen, melyet érni nem vélsz? Tudjad, te goromba!

• Acoela vs platyhelminthes
• Férgek és zaj a fejben

Módi ez, és minden gavallér most így jár, Tekintsd őket itten, tekintsed Bécsben bár, Te ehhez nem értesz, mert vagy ökör, szamár! Vigyen el a tatár!

1. Hantolás közben is énekelnek mindvégig.
2. Férgek szédülés hányinger
4. Külön megható Moser életében az, hogy ben diagnosztizálták izomsorvadással, de ezt követően is születtek a művek: a felesége jegyezte le az általa kitalált történeteket.
5. Budapesten is valószínűleg ugyanez, vagy még rosszabb a helyzet, mivel rengeteg a kutya, és a kóbor, vagy kijáró macska.

Mondám: Azt, gróf uram, nagyságod jól mondja, Nem csinál barátot köntös, melyt ő hordja, De ha nem mind ánglus, kin van ánglus rongya, Ki tehát ez? Az egész világon aztat minden nemzet Megvallja, hogy legszebb a magyar őltözet; Ki magyar, s nem hordja, más módon nem lehet: Hanem, hogy ily magyar nadragulyát evett. Hazánkban nemzete volt mindig tündöklő, Híre-neve fénylett, mint fénylik gyémántkő: Légyen nagyságod is eleit követő, Azt ha nem cselekszi, üsse meg a mennykő!

Ezt mondván, elmentem, őt a bitófánál Hagytam, és sétáltam a Duna folytánál. Megállottam ennek éppen a malmánál, Cövekekhez kötött sok erős láncánál.

Zőld felsőruhája vala varrva kurtán, Szűken lévén szabva, állott rajta nyalkán, Sem német, sem lengyel ruha, láttam nyilván, Mi teremtés légyen? Hozzám elérkezvén, azt mondá: hogy bon zsúr, Én ezt nem értettem, véltem, mondja: megszúr, Magyarúl feleltem: hogyha megszúr az úr, Majd úgy feltaszítom, hogy orra főldet túr. Magyar szavát hallván, azon álmélkodtam, Ez is, mint a többi, oly bolond, gondoltam.